Dobrányi-Hegyi Alapítvány
(azelött Dobrányi Ildikó Alapítvány)

 
Megnyitó beszéd
Jónapot kívánok hölgyeim és uraim, öröm számomra, hogy itt, a Keresztény Múzeumban lehetek és megtisztelő, hogy a megnyitóbeszédre a Történeti és kortárs kárpitok Magyarországon című kiállítás szervezői felkértek.
Amint a cím is jelzi, a kiállításon régi és új kárpitokat láthatunk együtt. A Keresztény Múzeum ugyanis különleges flamand darabok gyűjteményével rendelkezik, melyeket Tournai-ban, Oudenaarde-ban és Brüsszelben szőttek. Ezek a kárpitok több évszázadot ívelnek át és különböző témákat mutatnak be. Ha megtekintik a kiállítást, látni fogják a különböző stílusokat is. A Tournai -ban szőtt Kálvária a 15. század végéről Krisztust ábrázolja a kereszten, körülötte életnagyságú figurákkal, amelyek kitöltik a teljes kompozíciót. A háttérben távoli táj látható.
A 16. század végéről származik a Dávid és Betshabe eljegyzése, valamint a Nagy Sándor Jaddua főpap előtt című kárpit. Ezeket az oudenaarde-i kárpitokat a nagyméretű figurák, a mögöttük futó nyitott táj valamint a központi jeleneteket keretező fényűző bordűrök jellemzik. Színtén Oudenaarde-ből a 17. század elejéről való a Jelenet Judás Makkabeus történetéből, amely számos cselekményt ábrázol csodálatos bordürrel körülvéve, amely alul vizet kacsákkal, oldalt tájat állatokkal, felül az eget madarakkal ábrázolja.
Flandriában a 16. században Brüsszel volt a legjelentősebb kárpit központ és azt kell mondanom, hogy Európában is, és ez a helyzet több évszázadon keresztül állt fenn. A fényűző reneszánsz előtti periódusból származik a Keresztény Múzeum tulajdonában lévő Szentháromság diadalmenete című kárpit. Itt a gazdagon felöltözött figurák nem olyan merevek, mint a tournai-i kárpiton és az arcok is jóval realisztikusabbak. A kiállításon egy másik brüsszeli kárpit is látható, amelyet az Európa szövetéből ismerhetünk: a Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak címűt, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. Ez 1700 körül készült, amely a barokk drapériákba burkolt figurákat tájban, vázákkal, virágokkal és állatokkal díszített széles bordürrel keretezve mutatja.
Az Európa szövete révén jutunk el a történeti és kortárs kárpitok közötti kapcsolathoz, valamint a 20. századtól napjainkig tartó kárpit tervezéshez és szövéséhez. Így az időjáráshoz, amelyet a régi és új kárpitokon egyaránt megcsodálhatunk és amelyre hasonló szempontok alapján tekinthetünk: mit képvisel, milyen a kompozíciója, milyen színeket használ, hogyan van megszőve... de azt is, hogy amikor nézem milyen érzelmeket váltott ki belőlem, azaz mit tett velem? És ez az, amiről a művészet szól és itt nem tudok különbséget tenni dekoratív és szépművészet között. A kortárs magyar kárpitszövők ugyanis olyan művészek, akik, hogy kifejezzék magukat, ezt a médiumot választották. Ők az évszázadokat, a klaszikus tradíciót használják, amelyben olyan nagy festők, mint Raffaello, Peter Paul Rubens, François Boucher és még sokan mások kárpitok tervezőiként vettek részt.
Jóllehet Ferenczy Noémi Teremtés, Menekülés Egyiptomba és Vénusz születése című kárpitjain a figurák, az állatok és a természet ábrázolása naívnak tűnhet, ezek a 20. század elejéről származó kárpitok azonban még mindig felkeltik az érdeklődésünket.
Érdekes lehet ugyanazt a nézőpontot alkalmazni a történeti és kortárs kárpitok esetében: távolról és közelről. Ha az egészről akarsz teljes képet kapni, akkor a teljes áttekintés az első, de vonzó látni a részleteket is, hogy a kárpitot hogyan szőtték. Ugyanez a helyzet azoknak a kortárs kárpitoknak az esetében is, amelyeket a kiállításon láthatunk.
Habár az ország elvesztette az egyik legnagyobb kárpitművészét, Dobrányi Ildikót, öröm látni, hogy a kárpitművészet még mindig virágzik Magyarországon. A magyar kárpitművészek kvalitásait ennek a kiállításnak az anyaga is mutatja, amely világossá teszi számunkra, hogy ezek mennyire fontosak az utóbbi 50 év európai kontextusában.
Szeretném kifejezni reményemet, hogy a magyar művészek továbbra is ilyen csodálatos és érdekes kárpitokat fognak létrehozni, legyenek azok figuratívak, vagy absztraktak.
Végül szeretnék gratulálni a kiállítás szervezőinek és a kiválasztott művészeknek ehhez a csodálatos kiállításhoz itt a Keresztény Múzeumban.
Köszönöm a figyelmet.
 
Dr Elsje Janssen, az antwerpeni Királyi Szépművészeti Múzeum tudományos igazgatója